Szeretek túrázni. És szeretek emberek között lenni. Szerencsés vagyok, mert mindkét számomra fontos dolgot sikerült ötvöznöm. A neve: KD Túra Klub. Egy szerencsés véletlen folytán összejött az egyik bakonyi túrára 10-12 hasonló gondolkodású ember. Ez a túra annyira jól sikerült, hogy megismételtük még egyszer. Majd még egyszer. És még egyszer. Kialakult egy összetartó közösség, aki megalakította a KD Túra Klubot. A nevünkben a KD nem túl fantáziadúsan a Közép-Dunántúl régióra utal, ugyanis a legtöbbet ebben a térségben szeretünk túrázni.
Kis csapatunk minden tagjának a fontosabb élet-eseményein részt veszünk: születésnap, névnap, házavatás, temetés (sajnos ebből is volt már egy), Minap különösen izgalmas oka volt a klubtalálkozónak: két tagunk esküvője. Mindig is éreztük, hogy Aranka és Miklós között forr a levegő, amikor a túrák alkalmával egymás közelében vannak. Na ez a vonzalom csúcsosodott ki a múlt hónapban kettejük házasságában. Erre természetesen még nem volt példa a klub történetében. (Titokban én is vonzódom Irénhez, de még sohasem volt bátorságom ennek jelét mutatni. Hátha az enyém lesz a második esküvő a csapatban…)
A nagy napra igazán ki akartunk tenni magunkért. Szerveztünk egy rapid túrát, kivételesen nem a hegyekbe, hanem Tatára. A leendő ifjú párt nem hívtuk meg. Először sétáltunk egy nagyot az Öreg-tó körül, majd beültünk az egyik szuper tatai cukrászdába. Egyetlen napirendi pontunk volt: a nászajándék.
Körbement a szó: mindenki elmondta, hogy mi jut eszébe, de az a bizonyos “aha” élmény egyikőnk ötlete esetében sem volt meg. Utolsónak Irén került sorra és csillogó szemekkel (amelyek sajnos nem nekem szóltak) elmondta, hogy a keresztlánya esküvőjén volt egy szuper program: esküvő fotósarok.
Először nem pontosan értettük a lelkesedése okát: van egy sarok, ahol a fotós elkészíti a képeket a párról és a vendégekről. Mi ebben a különleges? De Irén csendre intett bennünket. Elmondta, hogy ebben a sarokban nem egy fotós, hanem egy fotóautomata volt. Ami viccesebbnél viccesebb pillanatok tömkelegét okozta a násznép számára. Ha pedig a násznép boldog, akkor az ifjú pár is az.
Mindannyian megszavaztuk azt, hogy a közös ajándékunk az lesz, hogy bérelünk egy ilyen masinát a lagziba. Magamra vállaltam a szervezési feladatot és megkértem Irént, hogy dolgozzunk össze. Hiszen Ő már lényegesen többet tud erről a témáról, mint én.
A szállító cég weboldalát nagyon könnyen megtaláltuk: selfiegep.hu. Felhívtuk az ügyfélszolgálatot, rengeteg kérdésünk volt:
- Hogyan kerül a fotóbox a lagzi helyszínére? Odaszállítják 1 órával az esemény kezdete előtt,
- Meddig bérelhető az esküvő fotósarok? 4, 6 vagy 8 órára. Az utóbbit választottuk,
- Mi lesz, ha nem fogjuk tudni használni? Legjobban ez aggasztott bennünket, hiszen a mi generációnk már nincs annyira jó viszonyban az érintőképernyőkkel. Megtudtuk, hogy a szolgáltatás segítő személyzetet is tartalmaz. Egy kollégájuk egész este velünk lesz. Előzetesen elmagyarázza és bemutatja a gép működését, és az este folyamán is bármikor segít, ha esetleg elakadunk. Bár megnyugtattak, hogy nem fogunk elakadni. Illetve az elfogyasztott pálinkák (a vőlegény kedvenc itala) számával exponenciálisan fog növekedni a hozzáértésünk (bátorságunk) a fotózáshoz,
- Milyen kellékeket kapunk? Vicces segédeszközöket, pl. paróka, szemüveg, álszakáll, maszk. Segítenek a még jobb hangulatú fotók elkészítésében. Természetesen ezekért nem kell külön fizetni,
- Mi lesz, ha a násznép több száz képet nyomtat ki? Semmi baj, ugyanis korlátlan számú 10*15cm-es fénykép nyomtatható ki díjmentesen,
- Egyedivé tehetőek-e az elkészült fotók valamilyen felirattal? Igen, minden fotóra felkerülhet az újdonsült házaspár neve és a dátum is,
- Mik azok a fotófalak? Ezek olyan fix, 240 x 240 cm méretű háttérképek, amelyek előtt fotózkodni lehetséges. A fehér fotófal használatát a bérleti díj tartalmazza, a többi feláras. Egyszer élünk: természetesen megrendeltük az esküvői rózsákkal teli falat.
Minden kérdésünkre maximálisan kielégítő választ kaptunk az ügyfélszolgálattól, így le is adtuk a megrendelésünket.
Elérkezett a nagy nap, Irénnel duplán izgatottak voltunk, hogy milyen lesz az ajándékunk fogadtatása. Aranka és Miklós meglepődtek, amikor meglátták az idegen személyt – a fotógép asszisztensét. Ekkor már elárultuk Nekik, hogy ez lesz a klubunk ajándéka. Természetesen az első képek az “ifjú” párról készültek. Javítok: az ifjú párról készültek.
A fotósarok egész este nagyon népszerű volt. Tényleg mindannyian azonnal tudtuk kezelni. És a 3. pálinkát követően valóban még jobban tudtuk kezelni. Éjfél után már egyre meredekebb képek készültek, de az asszisztens kis hölgy lelkesedése és együttműködése töretlen volt. Hajnali egykor kitaláltuk, hogy szelfi szépségversenyt rendezünk. (Ha valaki 2 hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy egy rendezvényen több tucat szelfit fogok készíteni magamról, akkor minden bizonnyal feljelentem becsületsértés miatt…)
Természetesen a győztes Aranka lett, a 2. helyen pedig Irén végzett. A 3. helyen pedig egy páros szelfi végzett, amelyen Irén és én voltunk egy imitált csókjelenet kellős közepén.
Szóval pazar lett az este. A hab a tortán az volt, hogy a gépet bérbeadó cégtől ajándékba kaptunk egy elegáns fényképalbumot is. Ebbe mindenki a helyszínen beragaszthatta a számára kedves szelfiket és pár sort is írhatott mellé. Így Aranka és Miklós számára egy újabb emlék is maradt a nagy napról.